"Elsősorban a fociszenvedély vonz"

"Elsősorban a fociszenvedély vonz"

Mondhatni, hogy egyenesen a reptérről érkeztem és csatlakoztam az edzői stábhoz. Angliában az U9-U14-es korosztályok mellett dolgoztam, de az általam kitűzött célok között rövidtávon szerepelt, hogy a nagyobbaknál is kipróbáljam magam. A kint létem alatt, az elmúlt évben, nagyon sokat tanultam. Szinte minden időmet a pályán töltöttem, beszélgettem az ott dolgozó edzőkkel, erőnléti stábbal, videó elemzőkkel, és amikor csak lehetőségem volt rá, a saját edzéseim mellett mások edzéseit, vagy mérkőzéseket néztem. Szóval rengeteg tapasztalatot szereztem, és jól éreztem magam. Fórián Zsolt hívására azonban nem mondhattam nemet.

Miért az angol foci?

Elsősorban a fociszenvedély vonzott. A televíziós közvetítésekből nem jön igazán át az az őrület, ami kint körülveszi a labdarúgást. Hihetetlen és magával ragadó az a miliő, ami ott uralkodik, és elképesztő volt belülről látni, hogyan is működik a világ legnagyobb futballgépezete. Ezenkívül egy praktikus oka is volt az ország választásnak, ami nem más, mint a nyelv. Egyik végzettségem szerint angoltanár vagyok, így a kommunikáció miatt adott volt a célország. Bár spanyolul is beszélek, és Spanyolországban is voltam korábban, de ahhoz, hogy külföldön az ember komolyan érvényesülni tudjon, elengedhetetlen a magas szintű nyelvismeret.

Hogyan jött a West Ham United?

Mikor eldöntöttem, hogy Angliába megyek, elkezdtem keresni a lehetőségeket. Így találkoztam egy nyári táborban az egyik West Ham-es akadémiai edzővel, Derek Robinsonnal, aki végül is  beajánlott a klubnál. Aztán kint volt még két úgynevezett „vizsga” edzésem, amiken megfeleltem, és így felvételt nyertem az edzői stábba.

Mi volt rád kint a legnagyobb hatással?

Amit legelőször meg tudnék említeni, az a játékosok partnerként való kezelése. Kint borzasztóan figyelnek a játékosokra mint egyénekre, és próbálják mindenkihez megtalálni a kulcsot, amivel ki lehet belőlük hozni a maximumot. Nyilván megvan a játékos-edző alá-fölé rendeltség ebben a felfogásban is, amihez megfelelő fegyelem társul, de figyelembe veszik a játékosok véleményét, és a lehető legjobban az egyénre szabják a játékos képzést.

Hazaérkeztél Angliából - miért pont az UTE?

Két dolog miatt döntöttem úgy, hogy egyáltalán hazajövök, és, hogy lila-fehérbe öltözöm. Az egyik Fórián Zsolt személye. Zsoltot az egyik legjobb - ha nem a legjobb - hazai utánpótlás edzőnek tartom, akinek olyan tudása van, ami bárhol a világon megállja a helyét. A jelenlegi közhangulatban talán meghökkentő és furcsa azt egy magyar edző szájából hallani, hogy valaki tanulni jöjjön külföldről Magyarországra, de a döntésem fő oka ez volt. 

Valamint, mivel Zsolttal folyamatosan tartottuk a kapcsolatot angliai munkám alatt is (meg is látogatott a West Hamnél), nagyon sokat mesélt arról, hogy mennyire egyedi, összetartó és családias a közeg az UTE-nél, és hogy olyan a miliő, ahol igazán lehet alkotni és dolgozni. Azt egyébként már ezalatt a rövid idő alatt is megtapasztaltam, hogy a kollégák mennyire segítőkészek és támogatóak.

 Egy kicsit még visszatérve Angliára: mit tapasztaltál, amikor belecsöppentél az edzésekbe? Mi a legszembetűnőbb különbség?

Ami a legfeltűnőbb, hogy mennyire nagy hangsúlyt fektetnek kint a kiválasztásra. A klubok óriási megfigyelő-hálózattal rendelkeznek; figyelnek arra, hogy minden tehetség a látókörükbe legyen. A játékos-megfigyelők rendkívül megbecsült tagjai a stábnak, sőt a scout vezető nagyon magasan helyezkedik el a hierarchiában. Ahogy kint mondják: megfelelő kiválasztás nélkül nincs élsport. 

Ezenkívül felszabadultabb és pozitívabb az akadémiákon uralkodó hangulat. Például Volt a West Ham-nél néhány magyar próbajátékos, akik képességeik alapján felvették a versenyt a kinti társaikkal. Viszont érdekes volt látni, hogy mennyivel görcsösebben játszottak, és mennyivel frusztráltabban reagáltak egy-egy elkövetett hibára, mint az akadémiai vagy az ugyanúgy próbajátékon lévő angol játékos. Valószínűleg ebben közrejátszik a társadalmi beállítottságunk is.

Ez a gondolkodásmód segíti az angol labdarúgást?

Szerintem ez a beállítottság mindenhol segít, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy az élsportban valaki sikerorientált vagy kudarckerülő. A gondolkodásmód, a szemlélet az alapja mindennek, hiszen ez fogja majd a végén meghatározni azt, hogy ki tudja átugrani a lécet, és ki az, aki nem. Rengeteg jó képességű játékos van akár kint, akár itthon, de mindig az emberi kvalitás a döntő. Egyébként Angliában minden szempontból nagyon jó képességű játékosokkal dolgozhattam együtt, csak ugye nekik a világ legjobb bajnokságában kellene profiként megállni a helyüket, a világ legjobb focistáival kell felvenniük a versenyt. Ez pedig borzasztó nehéz feladat.

 Újra hazai vizekre evezve: megvannak az első edzésélmények, milyenek a benyomásaid a csapatról?

Nagyon élvezem az edzéseket, nagyon meggyőzőek a srácok. A játékosok intelligensek, látom bennük az akaratot, az elszántságot. Teljesen átérzik annak a súlyát, hogy a legtöbbjüknek jövőre már a felnőttek között kell megállniuk a helyüket, és e szellemben is készülnek napról napra. 

A szezon alatt sokat beszélgetek majd a srácokkal egyénileg és csoportban is. Egyénre szabottan szeretnék velük foglalkozni, mert azt gondolom, akkor fog kibontakozni egy játékos, ha megtaláljuk hozzá a kulcsot . Ennek megfelelően mindenkivel egyéni célokat tűzünk ki, és megadott ciklusokban megvizsgáljuk, hogy az adott célt mennyire sikerült elérni.

Amit pedig a pályán szeretnék látni, az az, hogy a játékosaim merjenek focizni, merjenek (optimális) kockázatot vállalni. Ugyanakkor legyünk szervezettek és egységesek, felismerhetőek legyenek a klubnál lefektetett alapelvek. Mindig legyen bennük a győzni akarás, és tegyenek meg mindent a győzelemért, viszont mindezt úgy, hogy az UTE stílusjegyek felismerhetőek legyenek. 

Az, hogy az U19-es csapatot lényegében két korosztály - a 99’-98’-as születésű játékosok alkotják - okoz bármiféle nehézséget?

Egyáltalán nem. Ez teljesen normális már ebben az életkorban. Például a West Ham-nél az U21-es csapatban a 19-20 éves játékosok mellett voltak többen az U16-os és U18-as korosztályból is, valamint a felnőtt csapatból is rendszeresen érkezett több visszajátszó. Ha a játékosok egy klubon belül ugyanazzal a képzési filozófiával találkoznak, akkor a korosztályok közötti átjárás zökkenőmentes.

Sikerült összeraknod egy megfelelő keretet?

Mivel még tart az átigazolási időszak, így érkezhetnek újak, de lényegében már kialakult az a keret, amivel nekivágunk a következő szezonnak. Olyan játékosok alkotják a csapatot, akikkel igazán élmény dolgozni, nagy várakozással tekintek az elkövetkezendő év elé. 

Sok mindenről beszélgettünk, de össze tudnád foglalni azt az edzői elvet, amit követni fogsz az év során?

Én egy olyan típusú edző vagyok, aki partnerkapcsolatot alakítok ki a játékosaimmal, és nagy hangsúlyt helyezek egyéni karakterükre. Természetesen számon fogom kérni azokat az alapelveket a játékban, amelyek az UTE-t jellemzik, de azt akarom, hogy ebbe a játékstílusba mindenki belevigye az egyedi karakterét. A csapat alkalmas arra, hogy tartalmas, szép játékkal eredményes legyen, és jó meccseket játsszon, ami segíti a fiúk egyéni fejlődését. 

UTE Labdarúgó Akadémia/Barbara Gabriella